Találtunk is egy remek papírt, amiben láttunk fantáziát. Ez a VPRT volt, mely a nap elejétől kezdve erős részvénynek számított. A nyitás pillanataiban 1 dollárt emelkedett, majd folytatta a felfelé ívelő trendjét. Viszont délután háromnegyed kettő körül (amerikai idő szerint) láttuk, hogy korrekcióba kezdett. Ez a korrekció aztán lassulni kezdett, végül megállt, aztán megtört a lefele trend: a korrekció várhatóan véget ért. Ekkor döntöttünk úgy, hogy belépünk 32.64 dollárnál.

A papír rögtön elindult felfelé, persze volt időm elmagyarázni, hogy hol szállnék ki a tradeből, mindkét irányba. Az egyik irány, ha esetleg nem lenne sikeres a trade, akkor hol lenne a stop-loss. Ez nagyon fontos, hiszen konzisztensnek kell lenni és szigorúan kell venni a stop-losst. A másik irány pedig a nyereség iránya. Hol érdemes kiszállni ahhoz, hogy egyrészt hosszútávon nyereségesek maradjunk, másrészt mennyi „svung” van a papírban, harmadrészt pedig figyelni kell az egész számokra is, itt például arra, hogy a kiszálló lehetőleg $33 alatt legyen. (Ha azt gondolnánk, hogy van annyi lendület, hogy áttörje, akkor lehetne feljebb is, de itt egy nagyobb lefele trend felső vonalát is figyelni kellett.) A trade sikerült, még $33 alatt kiszálltunk, és részvényenként 33 centet kerestünk rajta!

(A képre kattintva a trade a The Personal Trading Coach trade elemző szoftverben nyílik meg, és közelebbről meg lehet tekinteni.)

George Washington, az Amerikai Egyesült Államok első elnöke

Amerikában minden február harmadik hétfőjén – ez most huszadikára, jövő hétfőre esik – emlékeznek meg az Egyesült Államok első elnökéről, George Washingtonról. A Washington Születésnapjaként, (Washington’s Birthday) vagy Elnökök Napjaként (Presidents’s Day, néha President’s Day vagy Presidents Day) is nevezett hivatalos állami ünnep alatt a tőzsdék is zárva tartanak.

Washington születésnapját sokáig tényleges születésnapján, február 22-én ünnepelték, majd 1971-ben az ünnep idejét február harmadik hétfőjeként határozták meg, ami az ünnep dátumát február 15 és 21 közé tette. Ennek következtében a Washington Születésnapja elnevezés helytelenné vált, hiszen az ünnep sohasem eshet Washington tényleges születésnapjára, február 22-ére.

Több kísérlet is történt az ünnep nevének Elnökök Napjára változtatására, hogy mind Washington, mind Lincoln (aki február 12-én született) születésnapját ünnepelhessék ezen a napon. Az 1980-as évekre az Elnökök Napja elnevezés elterjedtebbé vált és bár Lincoln születésnapja soha sem volt szövetségi ünnep, mégis számos államban nevezték át a Washington születésnapja ünnepet Washington és Lincoln Napra vagy Elnökök Napjára.

Mára, ahogy az több szövetségi ünneppel is történt, kevés amerikai ünnepli ténylegesen az Elnökök Napját, ezt az ünnepet inkább csak mint munkaszüneti nap tartják számon. Február harmadik hétfőjén a legtöbb munkahely zárva tart, és ilyenkor az oktatási intézményekben is „tél-közepi” egyhetes szünetet tartanak. Ugyanakkor az üzletek, autókereskedők nyitva tartanak és nagy leárazásokkal várják a vásárlókat az Elnökök Napja alkalmából.

Az idén február 20-ára (jövő hétfőre) eső ünnepen a részvénytőzsdék is zárva tartanak.

Sajnos azonban nem volt elegendő lendület lefele sem, és ál-mozgások történtek felfele. Az egyik ilyen a szűk stop-losst elérte, ekkor kiszálltunk a pozícióból. A trade 8 centes veszteséggel zárult. Ezután a részvény árfolyama először kicsit le, majd még feljebb ment, és csak a nap végére esett körülbelül fél dollárt.

A traderek egyik legnagyobb feladata, hogy mindig fegyelmezettek maradjanak, és a hosszú távú sikeresség kulcsa, hogy konzisztensek maradjunk. Ha a részvény ellenünk megy, vagy nem teljesíti az elvárt követelményeinket, akkor ne maradjunk benne makacsul egy részvényben. Ha úgy érezzük, hogy „nem minden bolygó áll együtt”, akkor nincs okunk maradni a trade-ben. Vagy ha eléri a stop-lossunkat, akkor pedig biztosan ki kell lépni. Ez a trade ezt mutatta be.

(A képre kattintva a trade a The Personal Trading Coach trade elemző szoftverben nyílik meg, és közelebbről meg lehet tekinteni.)

A tőzsde előadás legjobb részének az élő tőzsdei kereskedést itélték a résztvevők. Sajnos erre több időt nem tudok szakítani az ingyenes előadásban, de az élő tradelési napunkon három órán át folyamatosan van lehetőség a kérdésekre és arra, hogy megfigyeld a kereskedési technikámat.

Tekintettel arra, hogy a férőhelyek száma limitált, az élő kereskedési napot most már online is lehet követni, viszont csak limitált időtartamban. Részleteket az élő tradelés oldalon lehet olvasni.

Martin Luther King, Jr.

Az amerikaiak minden január harmadik hétfőjén Martin Luther King, Jr. fekete polgárjogi harcos születésnapjára emlékeznek. (1929. január 15-én született, de Amerikában szeretik az ünnepeket hétfőkre tenni, még ha így nem is pontosan az évfordulóra esik is.) King, aki foglalkozását tekintve baptista tiszteletes volt, Mahatma Gandhi erőszakmentes módszereit („non-violence”) alkalmazva vezette az amerikai polgárjogi mozgalmat, melynek célja a feketék egyenjogúságának megteremtése, a szegregáció minden formájának megszüntetése volt. (Egész közelinek tűnő múltban, az ötvenes években, még sok helyen például külön ivókutak voltak feketék részére; egy fekete nem ihatott a fehéreknek szolgáló kútból.)

Sok-sok tüntetés, bojkott, és más akciók után a leghíresebb beszédét 1963. augusztus 28-án mondta el Washingtonban, a Lincoln Emlékmű lépcsőjén, kétszázötvenezer ember előtt. A beszéd, melyet az “I Have a Dream” (van egy álmom) beszédnek is hívnak, talán legfontosabb mondata az volt, hogy „I have a dream that my four little children will one day live in a nation where they will not be judged by the color of their skin but by the content of their character.” („Van egy álmom: hogy négy kisgyermekem egy napon olyan nemzetben élnek, ahol nem a bőrük színe, hanem karakterük tartalma alapján ítéltetnek majd.”)

John F. Kennedy elnök már azon a nyáron a Kongresszus elé terjesztette a Polgárjogi Törvényt, mely megtiltotta volna a diszkriminációt. A szegregáció támogatói azonban mindent megtettek a törvény elfogadása ellen. Kennedy Dallasban történt novemberi meggyilkolása után azonban a törvényhozásban tapasztalt Lyndon B. Johnson elnök, felhasználva a népszerű Kennedy halála után kialakult politikai légkört is, elérte a törvény elfogadását, melyet Johnson végül 1964. július 2-án írt alá.

1964. más sikert is hozott Kingnek, ekkor ugyanis – 35 évesen – megkapta a Nobel Békedíjat is, az indoklás szerint elsősorban azért, mert célját erőszakmentes módszerekkel érte el.

Szomorú irónia, hogy az erőszakmentesség két legnagyobb történelmi alakja hasonló, erőszakos halált halt. Ahogy Gandhit is 20 évvel korábban, úgy Kinget is gyilkos pisztolygolyó ölte meg, 1968. április  4-én.

King tiszteletesre emlékezve hétfőn, január 16-án az amerikai tőzsdék is zárva lesznek.

Biztos vagyok benne, hogy a Fideszen belül sokan igazságérzetükben sértetten kérdezik egymástól, hogy ha az amerikai jegybank (FED) vásárolhatott amerikai államkötvényeket, akkor az IMF és az EU miért ellenzi annyira, hogy a Magyar Nemzeti Bankot a kormány így vagy úgy, de magyar államkötvény vásárlásra kényszerítse a devizatartalék terhére.

Erre enged következtetni Orbán Simorral történt megbeszélése utáni, 2011. január 6-i sajtótájékozatója, melyen elmondta, hogy “arra kértem az elnök urat, hogy azokat az eszközöket, amelyeket az EU-ban, az Egyesült Királyságban, illetve az Egyesül Államokban bevet a jegybank a gazdasági növekedés érdekében, azokat vegye számításba, és vizsgálja meg”. Értsd: ha a FED vehetett amerikai államkötvényt (“Quantitative Easing”, QE, például 2010. novemberében 600 milliárd dollár értékben), vegyen az MNB is magyart! És sem ő, sem más a környezetében nem érti (vagy legalábbis nem magyarázza el neki), hogy vajon Simor miért rohant el feldúltan a megbeszélésről, senkinek sem nyilatkozva, és miért nem lehet nekik ugyanazt csinálni, mint Obamának?

a Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladata a forint értékének őrzése, az infláció féken tartása [...] mert a gazdasági növekedés lassúságánál [...] is nagyságrendekkel nagyobb kárt okoz a valuta értékvesztése

Valószínűleg többen odáig is elmennek, hogy ez a “két mércével mérés” pusztán azért van, hogy az “önálló és Brüsszelnek fejet nem hajtó” magyar kormányt tönkretegyék, kényszerítsék a meghátrálásra, és “fejét rabigába hajtásra”. Radikálisabbak Brüsszel helyett valószínűleg “nemzetközi pénzügyi köröket” emlegetnek.

Vajha értenék, hogy a feldobott kő miért esik vissza a földre? Nemde ez a természet galád összeesküvése, hogy a követ egyenesen felfelé feldobó ember halálát kívánja, így tanítva őt móresre?

Vajon hogy lehet, hogy a dollár ennyi Quantitative Easing után is a világ legerősebb valutája, a forint pedig egy hasonló magyar akció lehetőségére is látványos mélyrepülésbe kezdett?

Ennek megértéséhez magát a pénzt, mint bankjegyet kell megérteni. Régen, amíg a pénznek arany (vagy ezüst) fedezete volt, a nemzeti bank bankjegyet bocsájtott ki, amire a jegy bemutatójának aranyat adtak, ha kérte. Egészen addig, amíg a banknak hitele volt (elhitték, hogy van nála elég arany), addig senki sem akart a nehéz és nehézkesen fehasználható arannyal a zsebében mászkálni, a bankjegy kényelmes volt, pont annyit ért, mint az arany, és könnyen lehetett használni.

Ez a rendszer aztán megszűnt (hogy hogyan és miért, az meghaladja e cikk kereteit), és helyébe az árufedezet lépett: miután törvény írja elő, hogy a például a forintot Magyarországon bármilyen tranzakció ellenértékeként kötelesek a felek elfogadni, így ha aranyra nem is, de mindenféle más dolgokra (kenyérre, cipőre, ingatlanra) át lehet váltani a forintot, és ez biztosítja az értékét, hitelét. Viszont ehhez az is kell, hogy ne legyen egy kis mértékűnél nagyobb infláció: ha nagy az infláció, akkor egy forint egyre kevesebb kenyeret ér, tehát az árufedezet fogyatkozik, a pénz értéktelenedik. Ennek elkerülésére a Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladata a forint értékének őrzése, az infláció féken tartása. Nem pedig a gazdasági növekedés serkentése! Mert a gazdasági növekedés lassúságánál vagy az állami költségvetés finanszírozási problémáinál is nagyságrendekkel nagyobb kárt okoz a valuta értékvesztése – mint ahogy látjuk a most lassan elszállni kezdő euró/forint árfolyam következményeit.

A Magyar Nemzeti Bank tartaléka egyfajta részbeni devizafedezet. Amíg az MNB rendelkezésére áll egy jelentős mennyiségű euró, addig mindenki elhiszi, hogyha akarja, akkor bármikor euróra válthatja a forintját valami normális árfolyamon (amikor a bankban forintért devizát vesz valaki, végsősoron az MNB-től kapja azt, a kereskedelmi bankon keresztül), és ennek biztos tudatában szükségtelen, hogy valójában euróra váltsa azt, hiszen a mindennapi életéhez a forint jobb. Abban a pillanatban, hogy az MNB devizatartalékait megtámadjuk, feléljük, ez a hitelesség megszűnik. Ráadásul a hitelvesztés automatikusan forintkínálatot generál, mindenki hirtelen eurót akar venni forintért, mert már nem bízik a forintban, ami pillanatok alatt ördögi körben hatványozottan rontja a helyzetet.

Vajon ez miért nem vonatkozik az USA-ra és a dollárra? Több oka van ennek. Az egyik, hogy a dollárra óriási kereslet van, a nemzetközi tartalék valuta szerepét tölti be. A dollárt szívesen elfogadja bárki, nem kell hozzá a FED, hogy átváltsa valaki a dollárját. A másik, hogy rengeteg országnak van dollár alapú amerikai államkötvénye, például Kínának is vagy két billiónyi. Az egész világnak nagyon fájna a dollár értékvesztése, sok ország érdeke, hogy ez ne következzen be, sokan dolgoznak azon, hogy a dollár tartsa magát. A harmadik, hogy az USA óriási katonai erővel rendelkezik, amelyet gazdasági érdekeinek megvédésére is felhasználhat, tehát hihető, hogy nem hagyja, hogy a valutája tönkremenjen. A negyedik, hogy pillanatnyilag az USÁ-ban deflációtól félnek (az infláció fordítottja, az árak csökkennek; szintén nagyon káros jelenség, ha bekövetkezik), tehát egy kis infláció generáló intézkedés tulajdonképpen ott még egészséges is.

Ebből a négyből Magyarországra pont mindegyiknek az ellentéte vonatkozik: a forintra nincs számottevő kereslet; kevés országnak fájna, ha a forint elértéktelenedne; katonai erőnk nincs számottevő; nálunk az inflációs veszély jelentős.

Ha már feldobtuk a követ, és sisakunk sincs, legalább annyi eszünk legyen, hogy odébb álluk, mielőtt leérkezik. Ennyi elrontott intézkedés után legalább az MNB devizatartalékot hagyjuk békén; gazdasági stagnálás, és fenyegető államcsőd mellé nem kéne még egy valutaválság is!

Svájc az évszázadok alatt nagyon gazdag lett abból, hogy a külföldiek a pénzüket biztonságban tudhatták náluk. Így aztán mindenki szívesen vitte oda a pénzét, és a svájci bankszektor, és vele az ország, felvirágzott. Hasonlóképpen, Magyarország igencsak el fog szegényedni, ha arról fog elhíresülni, hogy aki ide pénzt hoz, befektet, azt rózsa sándori bajuszpödörés kíséretében egyszerűen kiraboljuk. Mindenki tudja, hogy városában, falujában melyik az a környék, kerület, ahova nem megy szívesen este, egyedül, különösen, ha éppen pénz van a zsebében. Egész Magyarország válhat – válik most éppen – Európa ilyen kerületévé.

A bajba került devizahitelesek megsegítése a végtörlesztéssel nagyon komoly és mély sebeket ütött a jogállamiságon, Magyarország megítélésén. Mert vajon ki fizette meg az a néhány száz milliárdot, amibe ez került? Elsődlegesen persze a bankok, de kié a bank? A részvényeseié. Tehát ha Józsi bácsinak OTP részvénye volt, és szomszédja, Mari néni élt a végtörlesztés lehetőségével, akkor a törvény végülis Józsi bácsitól elvette a pénzt (amit Józsi bácsi az OTP árfolyamesésével fizetett meg), és odaadta Mari néninek. A magyar kormány egyfajta modern Rózsa Sándorként kirabolta az egyiket, hogy segítsen a másikon. Kirabolta a takarékos, befektető, felelős polgárt, hogy segítsen a bajba került túlzottan eladósodotton. Ráadásul a bankok jó része külföldi részvényesek tulajdonában is van, tehát kirabolta Hansot is, az alsó-szászországbeli farmert, akinek mondjuk Erste Bank részvénye van.

Ráadásul az egész végtörlesztésre nem lett volna szükség, ha a kormány “hagyományos” gazdaságpolitikát folytat, és a devizaárfolyamok nem szállnak el. 2011. májusában az euró 265 forint, a svájci frank 210 forint körül volt. Magas, de nem kezelhetetlen árfolyamok. Ma, a kormány őszi gazdaságpolitikai és törvénykezési ámokfutása után, mindkettő 50 forinttal drágább.

Magyarország az elmúlt évszázadokban megtanulta, hogyan lehet együtt élni külső, megszálló hatalmakkal. A legutóbbi, szovjet megszállás, a kádári gulyáskommunizmus ideje alatt az üzlet egyértelmű volt: aki nem lázong, nem tiltakozik, az legalább arra számíthat, hogy enni azért kap, és fedél lesz a feje fölött. Az inaktivitás és behúzott farok jutalma egy alacsony szintű, de biztos élet volt. Az ország jó is volt ebben a játékban: kiszolgáltuk Moszkvát, pont amennyire kellett, de közben sikerült a nyugati kapcsolatainkat is valamennyire kiépíteni, a “legvidámabb barakk a vasfüggöny mögött” címet elérni.

Ma viszont nincs úr, akit fizetségért szolgálni lehet. Brüsszel nem Moszkva, a Fidesz ebben téved. A belgák nem tartják katonai megszállás alatt Európát. Az Európai Unió önálló államok saját döntése alapján létrehozott szövetség. Csak azért, mert nem szólunk semmit, nem kapunk tőlük olcsót gázt, olajat, alumínium- és uránfeldolgozást, mint a Szovjetúniótól; nem fogják a kevéssé hatékony magyar gazdaságot, magyar embereket eltartani, csak hogy elmondhassák, hogy az EU ilyen szép nagy, még Magyarország is benne van. De ha Hansot kiraboljuk, akkor azért természetes, hogy tiltakozni fognak – melyik állam szereti, ha polgárait egy másik kirabolja? Brüsszel azért tiltakozik a magyar kormány lépései ellen, mert a többi EU tag jogos érdekeit sértjük. Magyarország egyszerűen önzően és tisztességtelenül viselkedik a többiekkel szemben, és ezt nem fogják megengedni.

Orbán Viktor az apja ellen lázadó fiút jelképezi. A megoldás számára és az ország számára is csak a továbblépés, az inspiráció, lehet: az egyenrangú, ésszerű, együttműködő fél szerepének elsajátítása, bel-, kül-, és gazdaságpolitikában egyaránt. Annak felismerése, hogy az alá- vagy fölérendeltség kényszerén túl kell lépni, nem csak az a két véglet létezik, hogy vagy mi megmondjuk, mi legyen, és ők elfogadják, vagy ők mondják meg, hogy mi legyen, és mi nem vagyunk hajlandók elfogadni, hanem az is lehetséges, hogy érdekeinket, értékeinket, álláspontjainkat kölcsönösen megértjük, tiszteljük, és kialakítjuk a megegyezésen alapuló, mindenkinek előnyös együttműködést.

A szilveszterre való felkészülés jegyében nézzétek meg ezt a videót a tavalyi new yorki, Times Square-en tartott hagyományos szilveszteri ünnepségről! Egy millió ember várja, hogy a gömb leérjen az órához, jelezve ezzel az újév eljövetelét. Igazi amerikai stílusban persze az órán, és az embereknek osztogatott sapkán is egy-egy szponzor neve olvasható…

Érdekességképpen jegyzem meg, hogy tavaly szombatra esett Újév napja, amikoris elméletileg pénteknek kellett volna tőzsdeszüneti napnak lenni, de mégsem volt az, mert még egy csavar van a dologban: ha a szombat helyetti péntek, vagy a vasárnap helyetti hétfő egyébként havi vagy éves időszak utolsó kereskedési napja lenne, akkor nem alkalmazzák ezt a szabályt, és az ünnep mégis elveszik.

Ez azonban elég ritkán fordul elő, mert az újéven kívül más ünnep nem esik hó elejére vagy végére. Az ünnepek többsége ugyanis a hó valahanyadik hétfőjeként (Martin Luther King Day, President’s Day, Memorial Day, Labor Day), vagy csütörtökként (Thanksgiving) van meghatározva, tehát eleve nem lehet hétvége, dátum szerint pedig sem július 4. (Independence Day), sem Karácsony (december 25.) nincs a hó végén, tehát ez a probléma eleve csak Újévkor fordulhat elő, körülbelül hét évente egyszer.

Karácsonyfa és trombitás angyalok a new yorki Rockefeller Center előtt

Amerikában Karácsony egy napos ünnep, normál esetben csak december 25-e munkaszüneti nap, december 26-án dolgoznak. De miután most december 25-e vasárnapra esik, ezért életbe lép egy másik szabály: ha egy ünnepnap a hétvégére esik, akkor ha ez a hétvégi nap szombat, akkor helyette péntek, ha vasárnap, akkor pedig hétfő lesz munkaszünet.
Így tehát valójában december 26-án a vasárnapra eső 25-ét ünneplik Amerikában.
Ami számunkra lényeges, az az, hogy – kivételesen – Karácsony valamennyi napján a tőzsde zárva lesz.